Aczél Géza különös értelmező szótárának e második kötete is az utóbbi évtizedben született önéletrajzi trilógiában – (vissza)galopp, (kontra)galopp, (búcsú)galopp – kialakított és készre csiszolt versformát és dikciót, a „faltól falig” érő, rímtelen verssort alkalmazza, amelyet belülről bokrosan burjánzó belső rímek tördelnek fel, érdekes feszültséget hozva létre a nagylélegzetű szabadvers és a makáma közötti állandó ingadozással.